Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Megtörtént bűncselekmények krónikája

igazi krimi

igazi krimi

"Négy fallal körbevett üresség"

A Tan testvérek meggyilkolása

2017. december 05. - liv mortuus

Szingapúr egy színes, nyüzsgő törpeállam Délkelet-Ázsiában, ahol csodálatos orchideaföldek vannak, ahol betiltották a rágógumit és ahova ha megérkezünk, a belépőkártyán piros betűkkel figyelmeztetnek arra, hogy kábítószer kereskedelemért halálbüntetés jár. 

A fegyvertartás is szigorúan szabályozva van, a bűnözési ráták alacsonyak, az utóbbi időben is leginkább csak az internetes csalások száma emelkedett. 

1979. január 6-án azonban egy máig ismeretlen tettes kegyetlenül meggyilkolt négy testvért.

Az esetről a mai napig úgy tartják, hogy Szingapúr történetének legkegyetlenebb bűncselekménye.

Egy boldog család, egy átlagosan induló nap

A Tan család Szingapúr Geylang Bahru nevű részén élt egy egyszobás lakásban. A 38 éves apuka, Tan Kuen Chai és 30 éves felesége, Lee Mei Ying négy gyermeket neveltek: három kisfiút és egy kislányt, a 10 éves Kok Penget, a 8 éves Kok Hint, a 6 éves Kok Soont és az 5 éves Chin Neet. Ismerőseik beszámolói alapján a család boldogan élt apró otthonában, a szülők pedig kifejezetten nagyon szerették négy gyermeküket.

tankids.jpg

A Tan testvérek, a 3 iskolás kisfiú és az óvodás kislány

Az édesapa és az édesanya saját vállalkozásukból tartották fent a családot, minibuszukkal iskolásokat szállítottak, ezért reggelente korábban indultak el, mint a gyerekek. 1979. január 6-án a szokásos időben, fél 7-kor mentek el otthonról, a négy gyerek még az igazak álmát aludta.

Az édesanya 7:10-kor haza telefonált, hogy felébressze őket, de hiába próbálkozott háromszor is, senki nem vette fel a telefont, ezért az egyik szomszédot kérte meg, hogy kopogjon be hozzájuk, de a gyerekek nem nyitottak ajtót.

Megrázó felfedezés, brutális bűntett

A szülők végül 10-kor értek haza a munkából, Mei Ying a fürdőszobában fedezte fel gyermekei holttestét. Gyilkosuk (vagy gyilkosaik - ez máig tisztázatlan) egy halomba pakolta a kicsiket, akik már fel voltak öltözve. Testüket szúrt és vágott sebek borították. A legidősebb fiú, valószínűleg megpróbált birokra kelni a támadóval, mert a jobb keze majdnem teljesen le volt vágva. 

A halottkém jelentése szerint, a gyerekek fejenként legalább 20 alkalommal vágták meg. 

tancrowd.jpg

Geylang Bahru - a gyermekek holttestének elszállításakor összegyűlt tömeg

A nyomozás során végig egyértelműnek tűnt, hogy a gyilkos előre eltervezte a szörnyű tettet és pontosan ismerte a Tan család napirendjét. Az ajtón nem látszott erőszakos behatolás nyoma, a lakás nem volt feldúlva és semmi sem hiányzott, leszámítva egy húsbárdot és egy kést - a gyilkosságok eszközeit. Arra is gondosan ügyelt az elkövető, hogy ne hagyjon maga után semmilyen nyomot - a konyhai mosogatóban talált vérnyomok alapján lemosakodott miután végzett a kicsikkel.

A nyomozás során nem sikerült kideríteni, hogy mi motiválhatta tettest, de a kegyetlen gyilkosságok személyes bosszút sejtettek a háttérben. Tanéknak azonban nem voltak ellenségeik.

A gyerekeket január 7-én helyezték örök nyugalomra, néhány személyes tárgyukkal, a játékaikkal és az iskolatáskáikkal együtt.

tangrave.jpg

A Tan gyerekek sírjai

További kegyetlenség

Két héttel a gyerekek halála után, Tanék egy képeslapot kaptak a kínai újév alkalmából. A lap boldogan játszó gyerekeket ábrázolt, a szülőket a becenevükön szólították meg, az üzenet pedig ennyi volt: "Nem lehet több utódotok. Hahaha. A gyilkos".

tanparents.jpg

A megviselt Tan szülők

Természetesen nincs rá bizonyíték, hogy valóban a gyilkos küldte a képeslapot, viszont a tartalma alapján mindenképpen olyan ember írta, aki közeli kapcsolatban volt a családdal, hiszen kevesen tudták, hogy Lee Mei Ying a negyedik gyermekük születése után elköttette a petevezetékét.

A sikertelen nyomozás

A rendőrség több mint 100 környékbelit hallgatott ki, de nem sok eredményre jutottak.

Az idős szomszédasszonyuk általában a folyosón ült, így mindenkit látott, aki Tanékhoz bement, de aznap pont hajat mosott. Felmerült továbbá, hogy esetleg egy illegális szerencsejáték miatt álltak bosszút rajtuk, de a szülők cáfolták, hogy bárkit átvertek volna. 

Elterjed egy olyan hír is, hogy valaki látta az ablakából, ahogy a kislány a gyilkossal küzd, de azt hitte, hogy csak egy szülő fegyelmezi a gyermekét. Sajnos, nem sikerült előkeríteni az illetőt, de nagyon nehéz eldönteni, hogy tényleg volt-e tanúja a gyilkosságnak, mert folyamatosan érkeztek bejelentések, amikről később kiderültek, hogy nem feleltek meg a valóságnak.

A leghasznosabbnak egy taxis bejelentése bizonyosult, aki a gyilkosság reggelén felvett egy sántító fiatalembert, akinek véres volt a ruhája, valamint egy kés is volt nála, ami a taxi ajtajának ütődött. A taxis személyleírása alapján a Tan szülők egy szomszédjukra ismertek, aki szinte naponta átjárt hozzájuk telefonálni és a gyerekekkel is igen közeli kapcsolatban volt.

A malájziai férfit a taxis felismerte a rendőrségi szembesítésen, de két héttel később bizonyítékok hiányában elengedték. 

Szomorú hír, de sajnos, semmiféle előrejutás nem történt a Tan gyerekgyilkosságokkal kapcsolatban az elmúlt közel 40 évben.

Élet a halálok után

A gyilkosságok után nem sokkal a szülők otthagyták a munkájukat, mondván, hogy képtelenek biztonságosan vezetni, mert folyamatosan a gyerekeikre gondolnak és nem akarják az iskolás utasaik életét kockára tenni.

Egy évvel a gyilkosságok után egy interjúban azt nyilatkozták, hogy a korábbi otthonuk nem más már, csak "négy fallal körbevett üresség". 

Ezt megpróbálták orvosolni azzal, hogy örökbe szerettek volna fogadni egy kislányt és egy kisfiút, de sajnos nem jött össze. Viszont a kegyetlen üdvözlőlap írójának sem lett igaza. Lee Mei Ying talált egy orvost, akinek sikerült visszafordítani a sterilizációs műtétet és 1983. december 30-án - egy héttel a gyilkosságok ötödik évfordulója előtt - egészséges kisfiúnak adott életet.

tanbaba.jpg

A Tan szülők ötödik gyermeke, aki nem ismerhette meg a testvéreit

 

(A Facebook-oldalt is érdemes követni, ott további szingapúri esetekről tervezek rövidebb beszámolókat a közeljövőben.)

A Temze darabolós gyilkosa

Akitől Hasfelmetsző Jack ellopta a show-t

A világ legismertebb sorozatgyilkosa

Hasfelmetsző Jacket nyilván nem kell bemutatnom senkinek, de azért pár szót ejtenék róla, hiszen "pályatársa" volt a másik rejtélyes gyilkosnak, akiről írni fogok. 

Jack 1888-ban tevékenykedett London Whitechapel nevű részén, ami akkoriban igazi nyomortanya volt, tele bevándorlókkal, nincstelenekkel és a szegénység miatt prostitúcióra kényszerülő asszonyokkal. A szűk, alig megvilágított bűzös utcák és a sikátorok útvesztője remek terepnek bizonyultak a Hasfelmetsző számára, aki a körülmények ismeretében szinte bizonyos, hogy alkalom szülte gyilkos volt; nem volt korábbi kapcsolata az áldozataival, így ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem sikerült lefülelni. Persze nem is volt nehéz dolga, hiszen akkora volt a szegénység, hogy akár egy darab kenyérét is talált magának az ember alkalmi partnert.

jackpolly2.jpg

Korabeli újság címlap az első áldozatról, Mary Ann "Polly" Nicholsról

De vajon mi tesz világhírűvé egy olyan sorozatgyilkost, aki csak pár hónapig gyilkolt és nem is volt kiugróan sok áldozata? Whitechapelben 1888 és 1891 között 11 megoldatlan nőgyilkosság történt, de ebből csak ötöt tulajdonítanak a Hasfelmetszőnek - a jellegzetes elkövetési mód miatt. Az első áldozatával, Mary Ann Nicholsszal 1888. augusztus 31-én végzett, az utolsóval, Mary Jane Kellyvel 1888. november 9-én, majd ahogy jött, úgy el is tűnt a semmibe.

Annak, hogy ennyire elhíresült leginkább a korabeli újságoknak volt szerepe, a szenzációhajhász média éppen megszületőben volt, így kapóra jött nekik egy rejtélyes gyilkos. Sokat és gyakran írtak az esetekről, nemcsak Angliában, hanem a világ többi részén is, valamint feltételezhető, hogy Hasfelmetsző által "írt" levelek (így maga a Hasfelmetsző Jack név is) szintén egy újságírótól származhattak.  

Egyszóval jó volt a PR-ja. Nem úgy kortársának, aki hosszabb ideig tevékenykedett és bizonyos szempontból talán ijesztőbb is volt, mert sokkal átgondoltabban gyilkolászott. Jackkel ellentétben, akinek minden áldozatát sikerült azonosítani, az ő áldozatai közül csak egynek tudjuk a nevét, ráadásul egy idő után meglehetősen szemtelen helyeken helyezte el az áldozatait. Legalábbis bizonyos részeiket.

Gondolom, nem sokan hallottak a Temze darabolós gyilkosáról, úgyhogy ideje megismerkedni vele.

 Valamit visz a víz...

1873-ban járunk, London Battersea nevű részén szétszórva megtalálják egy nő testrészeit. Először a törzsét, majd a jobb mellét, a fejét, a bal alkarját, a medencéjét... egészen addig, amíg az orra, az arca és a skalpja kivételével megkerül az összes darabja.  

Eleinte meglehetősen ártatlanul azt feltételezik, hogy talán csak egy orvostan hallgató csinált morbid viccet egy hullával - leginkább azért, mert a nő végtagjait szinte sebészi pontossággal vágták le nem sokkal a halála után, de a hullaszemle során kiderült, hogy először nyakon vágták valami tompa tárggyal, majd a torkát is elvágták, így bizonyos lett, hogy gyilkosság és nem egy olcsó tréfa áldozata volt. 

battersea2.jpg

A Battersea-i asszony megtalálása - korabeli illusztráció

Egy évvel később újabb feldarabolt áldozat került elő a Temzéből; róla igen kevés információ van, lényegében csak a törzse és az egyik lába került elő. 

A két megoldatlan gyilkosság a Battersea-i rejtély néven ismert. 

Természetesen semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy ez a két nő a darabolós áldozata lett volna, annyi biztos, hogy aki végzett velük az nem vaktában vagdalkozott, hanem tudta mit csinál - lehet, hogy az orvosi egyetemre járt, de az is lehetséges, hogy egy hentes volt.

Ezután 10 évig nem történt újabb gyilkosság.

1884-ben viszont újabb törzs került elő, ráadásul egy állandóan őrzött fegyvertár mellett - a gyilkos az őrségváltást kihasználva helyezte el. Az áldozatnak később előkerült a koponyája illetve az egyik karja is. A karon található tetoválás miatt azt feltételezték, hogy egy prostituáltról lehet szó, de nem sikerült azonosítani. Viszont itt is szembetűnő volt, hogy nem egy laikus darabolta fel. 

Ugyanebben az évben egy másik áldozathoz tartozó kar és lábfej is előkerült, de ezekről sem derült ki, hogy kihez tartozhattak.

A rendőrségi épület, ami egy megoldatlan gyilkosság helyszínén épült.

A darabolós valamilyen okból ismét pihenőt tartott, ezúttal 3 évig nem jelentkezett, mígnem 1887. májusában Rainhamnél kihalászták a Temzéből egy asszony papírba csomagolt alsó törzsét. Május és június során London-szerte folyamatosan bukkantak fel a testrészek, a fej és a mellkas kivételével minden darab előkerült.

1888. szeptemberében - talán a Hasfelmetsző által inspirálva - újabb gyilkosságot követett el. A ruhaanyagba csomagolt törzset igen szemtelen helyen rakta ki: október 2-án a leendő Scotland Yard építkezésén fedezte fel egy munkás egy sötét pincében, ahol a szerszámait tartotta.

Először csak egy félredobott kabátnak nézte, így nem foglalkozott vele, de később szólt egy társának a fura csomagról. Amikor levágták róla a zsineget és kibontották, akkor szembesültek vele, hogy egy emberi maradványt találtak. A furcsa az volt, hogy pár nappal korábban még nem volt ott a csomag, illetve a munkások szerint megfelelő terepismeret nélkül igen nehéz volt lejutni a vaksötét pincébe.

A test pont illett egy karhoz, amit pár héttel korábban találtak a Temze partján a sárban, illetve később az egyik lábát is megtalálták.

Az időpont miatt természetesen felmerült a Hasfelmetsző, mint lehetséges elkövető, de az áldozat jól táplált volt és láthatóan nem végzett fizikai munkát, úgyhogy egész más környezetből származhatott, mint Jack célcsoportja.

A halottkém megállapította, hogy a karját post mortem vágták le, a gyilkos érszorítót is használt, és bár nem sebészi pontossággal távolították el, de mindenképp olyan ember munkája volt, aki értett az ízületek elvágásához.

whitelhallm2.jpg

Az 1888-as áldozat

Az egyetlen áldozat, akit azonosítottak

1889. június 4-én három Temzében fürdő fiú egy fehér anyagba csomagolt testrészt talált. Azonnal a rendőrségre vitték. A halottkém megállapította, hogy egy térdtől csípőig tartó combdarab. 8 kilométerrel arrébb egy újabb darabot mosott ki a Temze, ezúttal az áldozat testének az alsó részét (a hasát illetve a fenekének egy részét és a nemi szervét).

Pár nappal később a Battersea Parkban egy kertész megtalálta a mellkast és néhány belsőszervet. Pár órával később egy uszályon dolgozó munkás újabb gyanús csomagot halászott ki a Temzéből, ezúttal a nő testének felső részét, a vállakkal - a karok és a fej hiányoztak. Hamarosan további testrészek kerültek elő a környék különböző pontjairól. 

Ezúttal sajnos egy további áldozata is volt a gyilkosságnak. Az asszony méhének egy részét eltávolították (ezért egy darabig a Hasfelmetszőre gyanakodtak, mert ő is csinált ilyet), viszont a halottszemle során kiderült, hogy terhes volt, ezért felmerült, hogy esetleg illegális abortusza lehetett. Nem sokkal később a Temzéből előkerült egy uborkás üveg, amibe egy 5-6 hónapos magzatot rejtettek. Azt nem tudták megállapítani, hogy a gyermek és az asszony összetartoztak, de a nőt sikerült beazonosítani: Elizabeth Jacksonnak hívták. 

Elizabeth hajléktalan volt és jól ismerték a rendőrségnél. Az apja kezdett el gyanakodni arra, hogy esetleg az ő lányának a maradványait találták meg. Az azonosítás sikeres volt. Elizabeth terhes volt, amikor pár héttel korábban eltűnt, illetve egy gyerekkori baleset miatt a csuklóján volt egy jellegzetes forradás, ami az áldozat csuklóján is megvolt.

Sajnos, Elizabeth beazonosítása nem sokat segített a rendőrségnek. A hajléktalan nő gyakran húzta meg magát a Battersea Parkban, a Temze partján, olcsó, alkalmi szállásokon, ha épp volt egy kis pénze, de a rendőrség vendégszeretetét is gyakran élvezte. Hamarosan előkerítették korábbi élettársát (gyermekének feltételezett apját), de az analfabéta ex-katonának (és elítélt dezertőrnek) sziklaszilárd alibije volt, úgyhogy ez az ügy is megoldatlan maradt.  

Az utolsó áldozat

1889. szeptemberében újabb törzs került elő, ezúttal a karok is rajta maradtak. A testet egy járőröző rendőr vette észre, egy vasúti híd egyik boltozata alatt feküdt, pár rongydarabbal letakarva. A rendőr elmondta, hogy este 10-kor állt szolgálatba és nagyjából félóránként sétált el a Pinchin Street irányában, de csak reggel fél hatkor vette észre a csomagot (azt állította, hogy feltűnt volna neki, ha korábban is ott van), illetve a járőrözése során semmilyen gyanús alakkal vagy járművel nem találkozott. A vasúti híd boltozatai alatt három férfi is aludt aznap este, de egyiküknek sem tűnt fel semmi - igaz, mindhárman bevallották, hogy nem voltak épp józanok.

pinchin.jpg

A Pinchin Street-i áldozat felfedezése - korabeli illusztráció

A rendőrség sajnos ez alkalommal sem jutott eredményre, viszont a gyilkosságok megszűntek.

Természetesen, 130 év távlatából nem valószínű, hogy valaha választ kapunk arra a kérdésre, hogy kik voltak ezek az elvetemült gyilkosok, mindenesetre én érdekesnek találtam, hogy két (de persze még az is lehet, hogy több) párhuzamosan tevékenykedő sorozatgyilkosból az egyiküket micsoda hírnévre tett szert, a másikuk viszont gyakorlatilag az ismeretlenség homályában maradt...

(Közben igyekszem beizzítani a Facebook-oldalamat is, ahol terveim szerint egyéb érdekességeket fogok megosztani.)

Gary Plauche

A gyilkos, akivel tudunk azonosulni

Nem vagyok egy agresszív természetű ember, de ha azt látnám, hogy valaki egy gyereket molesztál, akkor valószínűleg belőlem is kitörne az egyszeri Hulk. 

Több olyan eset is volt az elmúlt években, amikor valaki bucira vert egy (aktív) pedofilt. Arturo Figueroa Ibarrát például az általa molesztált kislány nagyapja intézte el úgy 2013-ban, hogy helikopterrel kellett kórházba szállítani.  

2014-ben Tatanysha Hedman a saját férjét gyújtotta fel, aki a 7 éves mostohalányát - Hedman édes gyermekét - molesztálta. Vincent Phillipset július 17-én alvás közben locsolta meg egy kis benzinnel és gyújtotta fel a neje, úgyhogy ő is igen intenzív kórházi ápolásra szorult. Hedman csak annyit fűzött hozzá, hogy lelőni túl emberséges lett volna. 

A börtönben sem egyszerű...

Eléggé közismert, hogy akit gyerekekkel kapcsolatos bűncselekményekért ítélnek el, annak meglehetősen zord élete lesz a börtön falain belül. Steven D. Sandisont többen hősnek titulálták, amikor 2014. októberében megfojtotta cellatársát, a 67 éves Theodor Dyert. Dyer azért volt börtönben, mert a szomszédja lányát molesztálta.

Mary és gyermekei 2012-ben költöztek Dyerék szomszédjába és hamarosan szoros barátság alakult ki a két család között. Dyernek és a barátnőjének nem voltak saját gyerekeik, így gyakorlatilag valamiféle pótnagyszülők lettek, mígnem 2013. júniusában Mary átugrott hozzájuk, hogy szóljon a 9 éves kislányának, hogy ideje hazajönnie. A kopogásra senki nem válaszolt, így Mary bement és rajta kapta Dyert, amint a lányát molesztálja. Később kiderült, hogy nem ez volt az első alkalom....

Az alábbi videóban Dyer gyilkosa, Sandison meglehetősen határozottan vallja magát bűnösnek a bíróságon. Arról beszél, hogy azért ölte meg Dyert, mert gyereket molesztált. Elmeséli, hogy cellatársak voltak, aztán megtudta, hogy Dyer miért ül. A gyilkosság estéjén Dyer elkezdte magyarázni, hogy miért is tette, amit tett, Sandison pedig szólt neki, hogy ezt sürgősen hagyja abba és reggel keressen magának másik cellát. De Dyer folytatta a magyarázkodást. Sandison erre pofán vágta párszor és amikor a földre esett, megfojtotta egy zsineggel.  

 A molesztált kislány anyja a gyilkosság után azt nyilatkozta, hogy egyszerre sírt és nevetett, megrohanták az érzelmek, de úgy gondolja, hogy a kislánya számára mindenképp nagy megnyugvást fog jelenteni, hogy most már biztos lehet benne, hogy Dyer soha többet nem zaklathatja.

Sandison hős mivolta erősen megkérdőjelezhető, mivel éppen tényleges életfogytiglani börtönbüntetését töltötte, a barátnője 1991-es meggyilkolásáért. A Dyer-gyilkosságért újabb életfogytiglant kapott.

 Nem tehetett mást...

A gyermekmolesztáló elintézésének talán legismertebb esete Gary Plauche-t nevéhez fűződik, aki 1984. március 16-án végzett Jeff Doucettel. 

Gary Plauche a louisianai Baton Rouge-ban lakott. 11 éves Jody nevű fia karatéra járt, és mint később kiderült, az edzője, Jeff Doucet már legalább egy éve szexuálisan zaklatta. Doucet nem volt szívbajos, 1984. februárjában fogta és elrabolta Jodyt. Egy kaliforniai motelbe vitte, ahol tovább folytatta a zaklatását, de pár nappal később megengedte, hogy Jody R-beszélgetést kezdeményezzen az édesanyjával. A motelben azonnal megjelentek a kaliforniai rendőrök és letartóztatták Doucetet. Jody március 1-én visszatérhetett a családjához Louisianába.

garyjody.jpg

Gary és Jody Plauche

Mondani sem kell, a 38 éves Plauche-t felzaklatta, ami a fiával történt. Amúgy sem volt könnyű időszak ez az életében, mert éppen váltak Jody édesanyjával. Egy riportban elmondta, hogy fogalma sincs, hogy mit tegyen, teljesen tehetetlennek érzi magát. Aztán mégis támadt egy ötlete...

Doucetet 1984. március 16-án szállították vissza Kaliforniából Baton Rouge-ba, hogy törvény elé állítsák. Reggel fél 10 körül érkezett meg a reptérre, természetesen bilincsben és rendőri kísérettel. Plauche már várta. Baseballsapkával és napszemüveggel álcázta magát, mert több közeli ismerőse is volt a Baton Rouge-i rendőrök közt - ezért is gondolták először, hogy Doucet pontos érkezéséről valamelyik rendőr barátja értesítette, de kiderült, hogy a WBRZ-TV egyik alkalmazottjától kapta az információt.

Plauche a telefonfülkéknél várakozott, amikor Doucet rendőri- és tévés kísérettel elhaladt mellette. Plauche egy határozott mozdulattal fejbe lőtte. Doucet a földre esett, Plauche letette a fegyverét, a rendőrök pedig azonnal a telefonfülkékhez szorították. 

Doucet másnap meghalt.

Plauche-t 7 év felfüggesztett büntetést kapott és 300 óra közmunkát. A bírói indoklás szerint leginkább azért, mert az alapvetően békés férfi egyáltalán nem jelent veszélyt a társadalomra. Természetesen az ítélet sok vitát generált, de Plauche 2014-es haláláig azt vallotta, hogy az ő helyzetében bárki ugyanígy cselekedett volna.

Mivel a gyilkosság idején kint volt egy tévéstáb, ezért rögzítették az eseményt. 

Plauche lefogásának pillanatában az egyik őt lefogó és felismerő rendőr ismerőse azt kiabálja neki, hogy "Gary, miért?" 

Hope Doe (St. Louis Jane Doe)

A kislány, aki senkinek sem hiányzik

Sajnos mindnyájan láthattunk már olyat, amikor plakátokon keresnek egy eltűnt személyt, névvel, személyleírással, az eltűnés körülményeivel. És olyat is, amikor egy ismeretlen holttest megtalálásakor arcrekonstrukciót készítenek, hátha valaki felismeri az elhunytat. A következő történet azonban egy olyan gyermekről szól, akinek sem a nevét, sem az arcát nem ismerhettük meg az elmúlt 34 évben, ezért csak Hope Doe vagy St. Louis Jane Doe néven emlegetik.

A véletlen felfedezés

1983. február 28-én két férfinek lerobbant az autója, ezért úgy döntöttek, hogy betérnek az 5635 Clemens Avenue-n található elhagyatott házba, hátha találnak valami használható alkatrészt. Az alagsorban található kazánház sötét volt, nem láttak semmit. Az egyikük meggyújtott egy öngyújtót, és kegyetlen látvány tárult a szemük elé: egy lefejezett holttest. 

A férfiak azonnal értesítették a rendőrséget, akik a rossz hírű környék miatt azt gondolták, hogy egy hajléktalan nő vagy egy prostituált testét találták meg. Amikor megfordították a holttestet, akkor szembesültek vele, hogy az áldozat egy pubertás előtt álló kislány. 

A kislányon nem volt semmi, csak egy sárga, v-nyakú felső, amiből kivágták a címkét, illetve egy fehér-piros kötél, amivel hátrakötötték a kezeit. 

st-_louis_jane_doe.jpg

 A bizonyítékok

 A holttest megvizsgálása során kiderült, hogy nagyjából 3-5 napja lehetett az alagsorban (a véletlenül odatévedő férfiaknak hála viszonylag hamar megtalálták), és a hűvös levegő jól konzerválta a testet. Sajnos, az is kiderült, hogy a halála előtt szexuálisan bántalmazták. A halál okát nem lehet megállapítani biztosan; a legnépszerűbb teória az, hogy megfojthatták mielőtt egy éles késsel lefejezték - feltételezhetően abból a célból, hogy ne lehessen azonosítani.

A vérnyomok hiányából az is egyértelműen kiderült, hogy a gaztettet nem a helyszínen követték el.

A kislány 8-11 év között lehetett, korához képest magas volt. A testén nem voltak korábbi sérülések, nem mutatta alultápláltság jeleit, a körmein 2 réteg piros lakk volt. Az egyetlen rendellenesség, amire fény derült, hogy nyitott gerinccel született, de annak a legenyhébb formájával, így elképzelhető, hogy soha nem is diagnosztizálták nála.

A rendőrség természetesen azonnal a fej keresésére indult, de nem jártak sikerrel. A helyi iskolákat is végigkérdezték, de sehonnan nem hiányzott a kislány személyleírásának megfelelő tanuló. A gyilkos bizonyára jól ismerte a környéket - nem véletlenül szabadult meg az áldozattól egy elhagyatott házban. 

Kevés nyom - semmi eredmény

2 hónappal Hope Doe megtalálása után egy zaklatott nő jelentkezett, akit állítása szerint a kislány gyilkosa hívott meg a lakásába, ahol egy bozótvágó kést és egy koponyát mutatott neki. A rendőrök természetesen azonnal a férfihez siettek, de a bozótvágó késről kiderült, hogy csak bóvli, amivel képtelenség lenne bármilyen sérülést okozni, és a koponya eredete is lenyomozható volt. 

A következő reménysugár akkor csillant fel, amikor egy rendőrhadnagy egy raktárnál szóba elegyedett egy férfivel, és feltűnt neki, hogy több állati koponya is van a polcokon. A harmincas éveiben járó Danny L. Davis elismerte, hogy szenvedélyes csontgyűjtő, sőt, azt is, hogy egy emberi koponyája is van. Állítása szerint a koponyát a 70-es években vette egy ajándékboltban, több mint 1100 éves, és egy fiatal navahó nőhöz tartozott, akit fejbe vágtak egy tomahawkkal. A rendőrség szakértői igazolták, hogy a koponya valóban túl régi ahhoz, hogy Hope Doe-hoz tartozzon. 

A gyermek hónapokig pihent a hullaházban, de mivel senki sem jelentkezett érte, 1983. december 2-án (sajnos nem végső) nyugalomra helyzeték. Az öt perces szertartáson csak a nyomozók és néhány újságíró vett részt.

temetes.jpg

A kislány temetése (Fotó: Ed Sedej, St. Louis Globe Democrat)

Félévvel később Illinois-i diákok összegyűjtöttek a kislánynak egy sírkőre valót, amin a következő szöveg állt: "A szomorú szívek gyógyulásra lelnek, tudván, hogy a fájdalmas létnek vége és a lélek gyönyörűsége felszabadul".

A túlvilág sarlatánjai

A szokatlanul kegyetlen bűncselekmény és a nyomok hiánya miatt a rendőrség több alkalommal is médiumokhoz fordult. Joe Burgoon nyomozó, aki a kezdetektől az ügyön dolgozott 1994-ben vállalta, hogy szerepel a Sightings című paranormális jelenségekkel és megmagyarázhatatlan dolgokkal foglalkozó műsorban. A nyomozó telefonon kapcsolódott be, miközben a floridai médium megpróbált belépni Hope Doe elméjébe.

Sajnos, a próbálkozás csak kárt okozott. A műsor felvétele előtt elküldték a két bizonyítékot (a véres felsőt és a kötelet) a készítőknek, de a posta elvesztette. 

2002-ben egy újabb megszállott jelentkezett a rendőrségnél. Sharon Nolte, egy biztosítási nyomozó meggyőződéssel állította, hogy Hope Doe egy Shannon Johnson nevű csipeva indián. Nolte azt is tudni vélte, hogy a gyilkosa egy jelenleg Dél-Texasban élő csavargó. 

Saját bevallása szerint 7 éve dolgozott már az ügyön a saját szakállára, mielőtt felkereste a rendőrséget. Azt állította, hogy szerzett DNS-mintát a kislány rezervátumban élő anyjától, sőt, a gyilkost is felkereste, akinek a fürdőszobájában gyűjtött bizonyítékot.

Annak ellenére, hogy állítása szerint 23 000 dollárt költött az ügyre, Burgoonék nem vették komolyan. Az anyától gyűjtött DNS-mintát egy magánlaboratóriumban elemeztette, de az eredmény negatív lett. Nolte ettől még ragaszkodott ahhoz, hogy igaza van. A rendőrséget ócsárolta azért, mert nem hittek neki, pedig volt egy zacskónyi fanszőrzete a gyilkostól. "Tudják milyen nehéz összegyűjteni egy zacskónyi fanszőrt?" - tette fel a drámai és egyben igen zavaros kérdést. (Sharon Nolte-ról igen kevés információ van az interneten. Kelly Jolkowskinak, egy Jason nevű eltűnt fiú anyjának van róla egy érdekes blogbejegyzés, amiben leírja, hogy milyen volt a találkozása az önjelölt médiummal.)

Természetesen több, a környéken tevékenykedő sorozatgyilkos is felmerült, mint lehetséges elkövető, de egyikükkel kapcsolatban sem merült fel, hogy ténylegesen köze lehetett az ügyhöz. 

A kislány eltűnik...

Az idő múlásával a DNS-technika fejlődik, ezért sok esetben exhumálnak régebbi áldozatokat. 2013-ban ezt szerették volna tenni Hope Doe-val is, de kiderült, hogy a nyughelyéül szolgáló Washington Park Cemeteryben meglehetős káosz uralkodott. A sírköve közelében 3 halottat is kiástak, de egyik sem ő volt. 

Végül a temetésén készült korabeli fotók alapján sikerült beazonosítani, hogy hol lehet, és szerencsére meg is találták. 

sirasas.jpg

 2013. június 17, a kislány exhumálása (Fotó: J.B. Forbes)

Hol tart az ügy?

Az exhumálás utáni vizsgálatok nem sok új eredményt hoztak, azonkívül, hogy a kislány élete nagy részét valamelyik közép-nyugati vagy észak-keleti államban töltötte, de ez igen nagy terület.

A rendőrök, akik eredetileg az üggyel foglalkoztak már régen nyugdíjba mentek, persze az ügyet időnként előveszik, de ennyi év távlatából és úgy, hogy a gyilkostól nem maradt fent semmilyen nyom, egyre kevésbé valószínű, hogy érdemei előrelépés fog történni. 

Mindenesetre a mai napig sokakat nem hagy nyugodni a gondolat, hogy hogy létezik, hogy egy általános iskolás gyermek - akit nem hanyagoltak el, és nem bántalmaztak - nem hiányzik a szüleinek, a testvéreinek, a barátainak, a tanárainak, senkinek, akit rövid életében ismerhetett...

süti beállítások módosítása