A világ legismertebb sorozatgyilkosa

Hasfelmetsző Jacket nyilván nem kell bemutatnom senkinek, de azért pár szót ejtenék róla, hiszen "pályatársa" volt a másik rejtélyes gyilkosnak, akiről írni fogok. 

Jack 1888-ban tevékenykedett London Whitechapel nevű részén, ami akkoriban igazi nyomortanya volt, tele bevándorlókkal, nincstelenekkel és a szegénység miatt prostitúcióra kényszerülő asszonyokkal. A szűk, alig megvilágított bűzös utcák és a sikátorok útvesztője remek terepnek bizonyultak a Hasfelmetsző számára, aki a körülmények ismeretében szinte bizonyos, hogy alkalom szülte gyilkos volt; nem volt korábbi kapcsolata az áldozataival, így ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem sikerült lefülelni. Persze nem is volt nehéz dolga, hiszen akkora volt a szegénység, hogy akár egy darab kenyérét is talált magának az ember alkalmi partnert.

Korabeli újság címlap az első áldozatról, Mary Ann "Polly" Nicholsról

De vajon mi tesz világhírűvé egy olyan sorozatgyilkost, aki csak pár hónapig gyilkolt és nem is volt kiugróan sok áldozata? Whitechapelben 1888 és 1891 között 11 megoldatlan nőgyilkosság történt, de ebből csak ötöt tulajdonítanak a Hasfelmetszőnek - a jellegzetes elkövetési mód miatt. Az első áldozatával, Mary Ann Nicholsszal 1888. augusztus 31-én végzett, az utolsóval, Mary Jane Kellyvel 1888. november 9-én, majd ahogy jött, úgy el is tűnt a semmibe.

Annak, hogy ennyire elhíresült leginkább a korabeli újságoknak volt szerepe, a szenzációhajhász média éppen megszületőben volt, így kapóra jött nekik egy rejtélyes gyilkos. Sokat és gyakran írtak az esetekről, nemcsak Angliában, hanem a világ többi részén is, valamint feltételezhető, hogy Hasfelmetsző által "írt" levelek (így maga a Hasfelmetsző Jack név is) szintén egy újságírótól származhattak.  

Egyszóval jó volt a PR-ja. Nem úgy kortársának, aki hosszabb ideig tevékenykedett és bizonyos szempontból talán ijesztőbb is volt, mert sokkal átgondoltabban gyilkolászott. Jackkel ellentétben, akinek minden áldozatát sikerült azonosítani, az ő áldozatai közül csak egynek tudjuk a nevét, ráadásul egy idő után meglehetősen szemtelen helyeken helyezte el az áldozatait. Legalábbis bizonyos részeiket.

Gondolom, nem sokan hallottak a Temze darabolós gyilkosáról, úgyhogy ideje megismerkedni vele.

 Valamit visz a víz...

1873-ban járunk, London Battersea nevű részén szétszórva megtalálják egy nő testrészeit. Először a törzsét, majd a jobb mellét, a fejét, a bal alkarját, a medencéjét... egészen addig, amíg az orra, az arca és a skalpja kivételével megkerül az összes darabja.  

Eleinte meglehetősen ártatlanul azt feltételezik, hogy talán csak egy orvostan hallgató csinált morbid viccet egy hullával - leginkább azért, mert a nő végtagjait szinte sebészi pontossággal vágták le nem sokkal a halála után, de a hullaszemle során kiderült, hogy először nyakon vágták valami tompa tárggyal, majd a torkát is elvágták, így bizonyos lett, hogy gyilkosság és nem egy olcsó tréfa áldozata volt. 

A Battersea-i asszony megtalálása - korabeli illusztráció

Egy évvel később újabb feldarabolt áldozat került elő a Temzéből; róla igen kevés információ van, lényegében csak a törzse és az egyik lába került elő. 

A két megoldatlan gyilkosság a Battersea-i rejtély néven ismert. 

Természetesen semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy ez a két nő a darabolós áldozata lett volna, annyi biztos, hogy aki végzett velük az nem vaktában vagdalkozott, hanem tudta mit csinál - lehet, hogy az orvosi egyetemre járt, de az is lehetséges, hogy egy hentes volt.

Ezután 10 évig nem történt újabb gyilkosság.

1884-ben viszont újabb törzs került elő, ráadásul egy állandóan őrzött fegyvertár mellett - a gyilkos az őrségváltást kihasználva helyezte el. Az áldozatnak később előkerült a koponyája illetve az egyik karja is. A karon található tetoválás miatt azt feltételezték, hogy egy prostituáltról lehet szó, de nem sikerült azonosítani. Viszont itt is szembetűnő volt, hogy nem egy laikus darabolta fel. 

Ugyanebben az évben egy másik áldozathoz tartozó kar és lábfej is előkerült, de ezekről sem derült ki, hogy kihez tartozhattak.

A rendőrségi épület, ami egy megoldatlan gyilkosság helyszínén épült.

A darabolós valamilyen okból ismét pihenőt tartott, ezúttal 3 évig nem jelentkezett, mígnem 1887. májusában Rainhamnél kihalászták a Temzéből egy asszony papírba csomagolt alsó törzsét. Május és június során London-szerte folyamatosan bukkantak fel a testrészek, a fej és a mellkas kivételével minden darab előkerült.

1888. szeptemberében - talán a Hasfelmetsző által inspirálva - újabb gyilkosságot követett el. A ruhaanyagba csomagolt törzset igen szemtelen helyen rakta ki: október 2-án a leendő Scotland Yard építkezésén fedezte fel egy munkás egy sötét pincében, ahol a szerszámait tartotta.

Először csak egy félredobott kabátnak nézte, így nem foglalkozott vele, de később szólt egy társának a fura csomagról. Amikor levágták róla a zsineget és kibontották, akkor szembesültek vele, hogy egy emberi maradványt találtak. A furcsa az volt, hogy pár nappal korábban még nem volt ott a csomag, illetve a munkások szerint megfelelő terepismeret nélkül igen nehéz volt lejutni a vaksötét pincébe.

A test pont illett egy karhoz, amit pár héttel korábban találtak a Temze partján a sárban, illetve később az egyik lábát is megtalálták.

Az időpont miatt természetesen felmerült a Hasfelmetsző, mint lehetséges elkövető, de az áldozat jól táplált volt és láthatóan nem végzett fizikai munkát, úgyhogy egész más környezetből származhatott, mint Jack célcsoportja.

A halottkém megállapította, hogy a karját post mortem vágták le, a gyilkos érszorítót is használt, és bár nem sebészi pontossággal távolították el, de mindenképp olyan ember munkája volt, aki értett az ízületek elvágásához.

Az 1888-as áldozat

Az egyetlen áldozat, akit azonosítottak

1889. június 4-én három Temzében fürdő fiú egy fehér anyagba csomagolt testrészt talált. Azonnal a rendőrségre vitték. A halottkém megállapította, hogy egy térdtől csípőig tartó combdarab. 8 kilométerrel arrébb egy újabb darabot mosott ki a Temze, ezúttal az áldozat testének az alsó részét (a hasát illetve a fenekének egy részét és a nemi szervét).

Pár nappal később a Battersea Parkban egy kertész megtalálta a mellkast és néhány belsőszervet. Pár órával később egy uszályon dolgozó munkás újabb gyanús csomagot halászott ki a Temzéből, ezúttal a nő testének felső részét, a vállakkal - a karok és a fej hiányoztak. Hamarosan további testrészek kerültek elő a környék különböző pontjairól. 

Ezúttal sajnos egy további áldozata is volt a gyilkosságnak. Az asszony méhének egy részét eltávolították (ezért egy darabig a Hasfelmetszőre gyanakodtak, mert ő is csinált ilyet), viszont a halottszemle során kiderült, hogy terhes volt, ezért felmerült, hogy esetleg illegális abortusza lehetett. Nem sokkal később a Temzéből előkerült egy uborkás üveg, amibe egy 5-6 hónapos magzatot rejtettek. Azt nem tudták megállapítani, hogy a gyermek és az asszony összetartoztak, de a nőt sikerült beazonosítani: Elizabeth Jacksonnak hívták. 

Elizabeth hajléktalan volt és jól ismerték a rendőrségnél. Az apja kezdett el gyanakodni arra, hogy esetleg az ő lányának a maradványait találták meg. Az azonosítás sikeres volt. Elizabeth terhes volt, amikor pár héttel korábban eltűnt, illetve egy gyerekkori baleset miatt a csuklóján volt egy jellegzetes forradás, ami az áldozat csuklóján is megvolt.

Sajnos, Elizabeth beazonosítása nem sokat segített a rendőrségnek. A hajléktalan nő gyakran húzta meg magát a Battersea Parkban, a Temze partján, olcsó, alkalmi szállásokon, ha épp volt egy kis pénze, de a rendőrség vendégszeretetét is gyakran élvezte. Hamarosan előkerítették korábbi élettársát (gyermekének feltételezett apját), de az analfabéta ex-katonának (és elítélt dezertőrnek) sziklaszilárd alibije volt, úgyhogy ez az ügy is megoldatlan maradt.  

Az utolsó áldozat

1889. szeptemberében újabb törzs került elő, ezúttal a karok is rajta maradtak. A testet egy járőröző rendőr vette észre, egy vasúti híd egyik boltozata alatt feküdt, pár rongydarabbal letakarva. A rendőr elmondta, hogy este 10-kor állt szolgálatba és nagyjából félóránként sétált el a Pinchin Street irányában, de csak reggel fél hatkor vette észre a csomagot (azt állította, hogy feltűnt volna neki, ha korábban is ott van), illetve a járőrözése során semmilyen gyanús alakkal vagy járművel nem találkozott. A vasúti híd boltozatai alatt három férfi is aludt aznap este, de egyiküknek sem tűnt fel semmi - igaz, mindhárman bevallották, hogy nem voltak épp józanok.

A Pinchin Street-i áldozat felfedezése - korabeli illusztráció

A rendőrség sajnos ez alkalommal sem jutott eredményre, viszont a gyilkosságok megszűntek.

Természetesen, 130 év távlatából nem valószínű, hogy valaha választ kapunk arra a kérdésre, hogy kik voltak ezek az elvetemült gyilkosok, mindenesetre én érdekesnek találtam, hogy két (de persze még az is lehet, hogy több) párhuzamosan tevékenykedő sorozatgyilkosból az egyiküket micsoda hírnévre tett szert, a másikuk viszont gyakorlatilag az ismeretlenség homályában maradt...

(Közben igyekszem beizzítani a Facebook-oldalamat is, ahol terveim szerint egyéb érdekességeket fogok megosztani.)