Szingapúr egy színes, nyüzsgő törpeállam Délkelet-Ázsiában, ahol csodálatos orchideaföldek vannak, ahol betiltották a rágógumit és ahova ha megérkezünk, a belépőkártyán piros betűkkel figyelmeztetnek arra, hogy kábítószer kereskedelemért halálbüntetés jár. 

A fegyvertartás is szigorúan szabályozva van, a bűnözési ráták alacsonyak, az utóbbi időben is leginkább csak az internetes csalások száma emelkedett. 

1979. január 6-án azonban egy máig ismeretlen tettes kegyetlenül meggyilkolt négy testvért.

Az esetről a mai napig úgy tartják, hogy Szingapúr történetének legkegyetlenebb bűncselekménye.

Egy boldog család, egy átlagosan induló nap

A Tan család Szingapúr Geylang Bahru nevű részén élt egy egyszobás lakásban. A 38 éves apuka, Tan Kuen Chai és 30 éves felesége, Lee Mei Ying négy gyermeket neveltek: három kisfiút és egy kislányt, a 10 éves Kok Penget, a 8 éves Kok Hint, a 6 éves Kok Soont és az 5 éves Chin Neet. Ismerőseik beszámolói alapján a család boldogan élt apró otthonában, a szülők pedig kifejezetten nagyon szerették négy gyermeküket.

A Tan testvérek, a 3 iskolás kisfiú és az óvodás kislány

Az édesapa és az édesanya saját vállalkozásukból tartották fent a családot, minibuszukkal iskolásokat szállítottak, ezért reggelente korábban indultak el, mint a gyerekek. 1979. január 6-án a szokásos időben, fél 7-kor mentek el otthonról, a négy gyerek még az igazak álmát aludta.

Az édesanya 7:10-kor haza telefonált, hogy felébressze őket, de hiába próbálkozott háromszor is, senki nem vette fel a telefont, ezért az egyik szomszédot kérte meg, hogy kopogjon be hozzájuk, de a gyerekek nem nyitottak ajtót.

Megrázó felfedezés, brutális bűntett

A szülők végül 10-kor értek haza a munkából, Mei Ying a fürdőszobában fedezte fel gyermekei holttestét. Gyilkosuk (vagy gyilkosaik - ez máig tisztázatlan) egy halomba pakolta a kicsiket, akik már fel voltak öltözve. Testüket szúrt és vágott sebek borították. A legidősebb fiú, valószínűleg megpróbált birokra kelni a támadóval, mert a jobb keze majdnem teljesen le volt vágva. 

A halottkém jelentése szerint, a gyerekek fejenként legalább 20 alkalommal vágták meg. 

Geylang Bahru - a gyermekek holttestének elszállításakor összegyűlt tömeg

A nyomozás során végig egyértelműnek tűnt, hogy a gyilkos előre eltervezte a szörnyű tettet és pontosan ismerte a Tan család napirendjét. Az ajtón nem látszott erőszakos behatolás nyoma, a lakás nem volt feldúlva és semmi sem hiányzott, leszámítva egy húsbárdot és egy kést - a gyilkosságok eszközeit. Arra is gondosan ügyelt az elkövető, hogy ne hagyjon maga után semmilyen nyomot - a konyhai mosogatóban talált vérnyomok alapján lemosakodott miután végzett a kicsikkel.

A nyomozás során nem sikerült kideríteni, hogy mi motiválhatta tettest, de a kegyetlen gyilkosságok személyes bosszút sejtettek a háttérben. Tanéknak azonban nem voltak ellenségeik.

A gyerekeket január 7-én helyezték örök nyugalomra, néhány személyes tárgyukkal, a játékaikkal és az iskolatáskáikkal együtt.

A Tan gyerekek sírjai

További kegyetlenség

Két héttel a gyerekek halála után, Tanék egy képeslapot kaptak a kínai újév alkalmából. A lap boldogan játszó gyerekeket ábrázolt, a szülőket a becenevükön szólították meg, az üzenet pedig ennyi volt: "Nem lehet több utódotok. Hahaha. A gyilkos".

A megviselt Tan szülők

Természetesen nincs rá bizonyíték, hogy valóban a gyilkos küldte a képeslapot, viszont a tartalma alapján mindenképpen olyan ember írta, aki közeli kapcsolatban volt a családdal, hiszen kevesen tudták, hogy Lee Mei Ying a negyedik gyermekük születése után elköttette a petevezetékét.

A sikertelen nyomozás

A rendőrség több mint 100 környékbelit hallgatott ki, de nem sok eredményre jutottak.

Az idős szomszédasszonyuk általában a folyosón ült, így mindenkit látott, aki Tanékhoz bement, de aznap pont hajat mosott. Felmerült továbbá, hogy esetleg egy illegális szerencsejáték miatt álltak bosszút rajtuk, de a szülők cáfolták, hogy bárkit átvertek volna. 

Elterjed egy olyan hír is, hogy valaki látta az ablakából, ahogy a kislány a gyilkossal küzd, de azt hitte, hogy csak egy szülő fegyelmezi a gyermekét. Sajnos, nem sikerült előkeríteni az illetőt, de nagyon nehéz eldönteni, hogy tényleg volt-e tanúja a gyilkosságnak, mert folyamatosan érkeztek bejelentések, amikről később kiderültek, hogy nem feleltek meg a valóságnak.

A leghasznosabbnak egy taxis bejelentése bizonyosult, aki a gyilkosság reggelén felvett egy sántító fiatalembert, akinek véres volt a ruhája, valamint egy kés is volt nála, ami a taxi ajtajának ütődött. A taxis személyleírása alapján a Tan szülők egy szomszédjukra ismertek, aki szinte naponta átjárt hozzájuk telefonálni és a gyerekekkel is igen közeli kapcsolatban volt.

A malájziai férfit a taxis felismerte a rendőrségi szembesítésen, de két héttel később bizonyítékok hiányában elengedték. 

Szomorú hír, de sajnos, semmiféle előrejutás nem történt a Tan gyerekgyilkosságokkal kapcsolatban az elmúlt közel 40 évben.

Élet a halálok után

A gyilkosságok után nem sokkal a szülők otthagyták a munkájukat, mondván, hogy képtelenek biztonságosan vezetni, mert folyamatosan a gyerekeikre gondolnak és nem akarják az iskolás utasaik életét kockára tenni.

Egy évvel a gyilkosságok után egy interjúban azt nyilatkozták, hogy a korábbi otthonuk nem más már, csak "négy fallal körbevett üresség". 

Ezt megpróbálták orvosolni azzal, hogy örökbe szerettek volna fogadni egy kislányt és egy kisfiút, de sajnos nem jött össze. Viszont a kegyetlen üdvözlőlap írójának sem lett igaza. Lee Mei Ying talált egy orvost, akinek sikerült visszafordítani a sterilizációs műtétet és 1983. december 30-án - egy héttel a gyilkosságok ötödik évfordulója előtt - egészséges kisfiúnak adott életet.

A Tan szülők ötödik gyermeke, aki nem ismerhette meg a testvéreit

(A Facebook-oldalt is érdemes követni, ott további szingapúri esetekről tervezek rövidebb beszámolókat a közeljövőben.)