Sajnos mindnyájan láthattunk már olyat, amikor plakátokon keresnek egy eltűnt személyt, névvel, személyleírással, az eltűnés körülményeivel. És olyat is, amikor egy ismeretlen holttest megtalálásakor arcrekonstrukciót készítenek, hátha valaki felismeri az elhunytat. A következő történet azonban egy olyan gyermekről szól, akinek sem a nevét, sem az arcát nem ismerhettük meg az elmúlt 34 évben, ezért csak Hope Doe vagy St. Louis Jane Doe néven emlegetik.

A véletlen felfedezés

1983. február 28-én két férfinek lerobbant az autója, ezért úgy döntöttek, hogy betérnek az 5635 Clemens Avenue-n található elhagyatott házba, hátha találnak valami használható alkatrészt. Az alagsorban található kazánház sötét volt, nem láttak semmit. Az egyikük meggyújtott egy öngyújtót, és kegyetlen látvány tárult a szemük elé: egy lefejezett holttest. 

A férfiak azonnal értesítették a rendőrséget, akik a rossz hírű környék miatt azt gondolták, hogy egy hajléktalan nő vagy egy prostituált testét találták meg. Amikor megfordították a holttestet, akkor szembesültek vele, hogy az áldozat egy pubertás előtt álló kislány. 

A kislányon nem volt semmi, csak egy sárga, v-nyakú felső, amiből kivágták a címkét, illetve egy fehér-piros kötél, amivel hátrakötötték a kezeit. 

 A bizonyítékok

 A holttest megvizsgálása során kiderült, hogy nagyjából 3-5 napja lehetett az alagsorban (a véletlenül odatévedő férfiaknak hála viszonylag hamar megtalálták), és a hűvös levegő jól konzerválta a testet. Sajnos, az is kiderült, hogy a halála előtt szexuálisan bántalmazták. A halál okát nem lehet megállapítani biztosan; a legnépszerűbb teória az, hogy megfojthatták mielőtt egy éles késsel lefejezték - feltételezhetően abból a célból, hogy ne lehessen azonosítani.

A vérnyomok hiányából az is egyértelműen kiderült, hogy a gaztettet nem a helyszínen követték el.

A kislány 8-11 év között lehetett, korához képest magas volt. A testén nem voltak korábbi sérülések, nem mutatta alultápláltság jeleit, a körmein 2 réteg piros lakk volt. Az egyetlen rendellenesség, amire fény derült, hogy nyitott gerinccel született, de annak a legenyhébb formájával, így elképzelhető, hogy soha nem is diagnosztizálták nála.

A rendőrség természetesen azonnal a fej keresésére indult, de nem jártak sikerrel. A helyi iskolákat is végigkérdezték, de sehonnan nem hiányzott a kislány személyleírásának megfelelő tanuló. A gyilkos bizonyára jól ismerte a környéket - nem véletlenül szabadult meg az áldozattól egy elhagyatott házban. 

Kevés nyom - semmi eredmény

2 hónappal Hope Doe megtalálása után egy zaklatott nő jelentkezett, akit állítása szerint a kislány gyilkosa hívott meg a lakásába, ahol egy bozótvágó kést és egy koponyát mutatott neki. A rendőrök természetesen azonnal a férfihez siettek, de a bozótvágó késről kiderült, hogy csak bóvli, amivel képtelenség lenne bármilyen sérülést okozni, és a koponya eredete is lenyomozható volt. 

A következő reménysugár akkor csillant fel, amikor egy rendőrhadnagy egy raktárnál szóba elegyedett egy férfivel, és feltűnt neki, hogy több állati koponya is van a polcokon. A harmincas éveiben járó Danny L. Davis elismerte, hogy szenvedélyes csontgyűjtő, sőt, azt is, hogy egy emberi koponyája is van. Állítása szerint a koponyát a 70-es években vette egy ajándékboltban, több mint 1100 éves, és egy fiatal navahó nőhöz tartozott, akit fejbe vágtak egy tomahawkkal. A rendőrség szakértői igazolták, hogy a koponya valóban túl régi ahhoz, hogy Hope Doe-hoz tartozzon. 

A gyermek hónapokig pihent a hullaházban, de mivel senki sem jelentkezett érte, 1983. december 2-án (sajnos nem végső) nyugalomra helyzeték. Az öt perces szertartáson csak a nyomozók és néhány újságíró vett részt.

A kislány temetése (Fotó: Ed Sedej, St. Louis Globe Democrat)

Félévvel később Illinois-i diákok összegyűjtöttek a kislánynak egy sírkőre valót, amin a következő szöveg állt: "A szomorú szívek gyógyulásra lelnek, tudván, hogy a fájdalmas létnek vége és a lélek gyönyörűsége felszabadul".

A túlvilág sarlatánjai

A szokatlanul kegyetlen bűncselekmény és a nyomok hiánya miatt a rendőrség több alkalommal is médiumokhoz fordult. Joe Burgoon nyomozó, aki a kezdetektől az ügyön dolgozott 1994-ben vállalta, hogy szerepel a Sightings című paranormális jelenségekkel és megmagyarázhatatlan dolgokkal foglalkozó műsorban. A nyomozó telefonon kapcsolódott be, miközben a floridai médium megpróbált belépni Hope Doe elméjébe.

Sajnos, a próbálkozás csak kárt okozott. A műsor felvétele előtt elküldték a két bizonyítékot (a véres felsőt és a kötelet) a készítőknek, de a posta elvesztette. 

2002-ben egy újabb megszállott jelentkezett a rendőrségnél. Sharon Nolte, egy biztosítási nyomozó meggyőződéssel állította, hogy Hope Doe egy Shannon Johnson nevű csipeva indián. Nolte azt is tudni vélte, hogy a gyilkosa egy jelenleg Dél-Texasban élő csavargó. 

Saját bevallása szerint 7 éve dolgozott már az ügyön a saját szakállára, mielőtt felkereste a rendőrséget. Azt állította, hogy szerzett DNS-mintát a kislány rezervátumban élő anyjától, sőt, a gyilkost is felkereste, akinek a fürdőszobájában gyűjtött bizonyítékot.

Annak ellenére, hogy állítása szerint 23 000 dollárt költött az ügyre, Burgoonék nem vették komolyan. Az anyától gyűjtött DNS-mintát egy magánlaboratóriumban elemeztette, de az eredmény negatív lett. Nolte ettől még ragaszkodott ahhoz, hogy igaza van. A rendőrséget ócsárolta azért, mert nem hittek neki, pedig volt egy zacskónyi fanszőrzete a gyilkostól. "Tudják milyen nehéz összegyűjteni egy zacskónyi fanszőrt?" - tette fel a drámai és egyben igen zavaros kérdést. (Sharon Nolte-ról igen kevés információ van az interneten. Kelly Jolkowskinak, egy Jason nevű eltűnt fiú anyjának van róla egy érdekes blogbejegyzés, amiben leírja, hogy milyen volt a találkozása az önjelölt médiummal.)

Természetesen több, a környéken tevékenykedő sorozatgyilkos is felmerült, mint lehetséges elkövető, de egyikükkel kapcsolatban sem merült fel, hogy ténylegesen köze lehetett az ügyhöz. 

A kislány eltűnik...

Az idő múlásával a DNS-technika fejlődik, ezért sok esetben exhumálnak régebbi áldozatokat. 2013-ban ezt szerették volna tenni Hope Doe-val is, de kiderült, hogy a nyughelyéül szolgáló Washington Park Cemeteryben meglehetős káosz uralkodott. A sírköve közelében 3 halottat is kiástak, de egyik sem ő volt. 

Végül a temetésén készült korabeli fotók alapján sikerült beazonosítani, hogy hol lehet, és szerencsére meg is találták. 

 2013. június 17, a kislány exhumálása (Fotó: J.B. Forbes)

Hol tart az ügy?

Az exhumálás utáni vizsgálatok nem sok új eredményt hoztak, azonkívül, hogy a kislány élete nagy részét valamelyik közép-nyugati vagy észak-keleti államban töltötte, de ez igen nagy terület.

A rendőrök, akik eredetileg az üggyel foglalkoztak már régen nyugdíjba mentek, persze az ügyet időnként előveszik, de ennyi év távlatából és úgy, hogy a gyilkostól nem maradt fent semmilyen nyom, egyre kevésbé valószínű, hogy érdemei előrelépés fog történni. 

Mindenesetre a mai napig sokakat nem hagy nyugodni a gondolat, hogy hogy létezik, hogy egy általános iskolás gyermek - akit nem hanyagoltak el, és nem bántalmaztak - nem hiányzik a szüleinek, a testvéreinek, a barátainak, a tanárainak, senkinek, akit rövid életében ismerhetett...